Add parallel Print Page Options

Mózes megáldja Izráel törzseit

33 Ez az az áldás, amellyel Mózes, az Isten embere — nem sokkal a halála előtt — megáldotta Izráel népét:

„Az Örökkévaló a Sínai-hegyről jött,
    a Széírről ragyogott föl,
    mint a hajnal,
a Párán hegyéről fénylett,
    mint a nap,
tízezer szentje kísérte,
    s jobbján tűz lángja égett.
Bizony, szereti népét az Örökkévaló,
    és szentjeit mind kezében tartja!
Köré gyűlnek, lába elé borulnak,
    tanítását hallgatják és követik.
Törvényt adott nekünk Mózes,
    örökségül Jákób népe közösségének.
Király lett az Örökkévaló Izráelben,[a]
    mikor a törzsfők
    és vezetők összegyűltek.”

Rúben törzsének áldása

Mózes ezt mondta Rúben törzséről:

„Éljen Rúben, ne haljon ki,
    de csak kevesen legyenek utódai.”

Júda törzsének áldása

Ezt mondta Júda törzséről:

„Örökkévaló, hallgasd meg Júda szavát,
    mikor segítségért kiált!
Vezesd vissza népéhez,
    erősítsd meg kezét,
és segítsd meg,
    mikor ellenségével küzd!”

Lévi törzsének áldása

Ezt mondta Lévi törzséről:

„Örökkévaló, a Tummímot és Úrímot
    Lévinek, hűséges szolgádnak adtad,
akiket próbára tettél Masszában,
    s akikkel pereltél Meríbá[b] vizénél.
Többre tartották szavadat,
    mint saját családjukat.
Nem kedveztek szüleiknek,
    nem kímélték testvéreiket,
    sem saját gyermekeiket,
hanem engedelmeskedtek parancsodnak,
    és megőrizték szövetséged.
10 Ők tanítják Jákób népét
    az Örökkévaló Törvényére,
    Izráelt az ő határozataira.
Tömjént tesznek eléd,
    s égőáldozatokat oltárodra.

11 Áldd meg Lévi erejét,
    s keze munkáját fogadd kedvesen!
Törd meg a derekát annak,
    aki Lévi ellen támad,
    s aki őt gyűlöli,
    hogy többé föl ne kelhessen!”

Benjámin törzsének áldása

12 Ezt mondta Benjámin törzséről:

„Benjámin, akit az Örökkévaló kedvel!
    Biztonságban lakhatsz az ő közelében,
Körülvesz oltalmával szüntelen,
    s hátán hordoz, mint anya a kicsinyét.”[c]

József törzseinek áldása

13 Ezt mondta József törzseiről:

„Az Örökkévaló áldása
    szálljon József földjére!
Adjon neki az Örökkévaló harmatot
    a menny kincseiből,
ajándékot
    a mélységes vizekből.
14 Érlelje meg gyümölcseit a Nap,
    sarjasszon neki drágaságokat a Hold!
15 Teremjenek neki az ősi hegyek
    jobbnál-jobb gyümölcsöket,
adjanak az örök halmok
    bőséges aratást!
16 Józsefé legyen a föld termésének
    legjava és teljessége,
nyugodjon rajta annak tetszése
    és kegyelme,
    aki az égő bokorban megjelent!
Szálljanak ezek az áldások Józsefre,
    a testvérei közül kiválasztottnak fejére!
17 Méltósága és ereje,
    mint az elsőszülött bikáé,
szarva erős,
    mint a bivalyé,
népeket öklel fel a föld széléig:
    ilyenek Efraim tízezrei
    és Manassé ezrei.”

Zebulon és Issakár törzsének áldása

18 Ezt mondta Zebulon törzséről:

„Örülj, Zebulon,
    mikor útra kelsz,
és te is, Issakár,
    otthon, a sátraidban!”
19 Népeket hívnak fel hegyükre,
    hogy igaz áldozattal áldozzanak.
Tengerek gazdagságának
    hasznát élvezik,
és a tengerpart homokjának kincseit.

Gád törzsének áldása

20 Ezt mondta Gád törzséről:

„Áldott legyen az Örökkévaló,
    aki kiterjeszti Gád határait!
Mint ugrásra kész,
    zsákmányra leső oroszlán,
úgy lakik Gád a helyén,
    s ha zsákmányt ejt,
    szétszaggatja annak karját és fejét.
21 A legjobb részt választotta magának,
    a vezető osztályrésze jutott Gádnak,
    mikor a törzsfők összegyűltek.
Véghez viszi, amit az Örökkévaló
    Izráelről határozott
    végrehajtja igazságos ítéletét.”

Dán törzsének áldása

22 Ezt mondta Dán törzséről:

„Dán, mint fiatal básáni oroszlán,
    prédájára veti magát.”

Naftáli törzsének áldása

23 Ezt mondta Naftáli törzséről:

„Bőven jut neked az Örökkévaló jóságából
    és áldásaiból.
Terjeszkedj nyugatra és délre!”

Ásér törzsének áldása

24 Ezt mondta Ásér[d] törzséről:

„Áldott a fiúk között Ásér!
    Kedveljék a testvérei,
    s áztassa lábát olívaolajban!
25 Védjenek bronz és vas
    zárak és kapuk,
ne hagyjon el erőd,
    amíg csak élsz!”

Az Örökkévaló Isten hajlékod és menedéked!

Végül így dicsérte Mózes az Örökkévalót:

26 „Nincs senki hasonló Istenhez,
    ó, Jesurún!
Fenséges dicsőségében
    száguld az egeken,
harci szekerein, a fellegeken robog,
    hogy segítségedre siessen.
27 Az Örökkévaló Isten hajlékod
    és menedéked,
örök karja felkarol
    és megtart téged.
Ellenséged szétszórja előtted,
    s így biztat: »Pusztítsd!«
28 Biztonságban lakik Izráel népe,
    háborítatlan Jákób lakóhelye.
Gabona és bor földjén lakik,
    melyre bő harmatot hullat az ég.
29 Milyen boldog vagy, Izráel!
    Nép, amelyet az Örökkévaló
    szabadított meg,
akinek pajzsa és győzelmes kardja
    az Örökkévaló!
Nincs más nemzet,
    akivel így bánt volna istene.
Kegyelemért könyörögnek
    majd ellenségeid,
te pedig a fejükre[e] tiporsz.”

Footnotes

  1. 5 Mózes 33:5 Izráelben Szó szerint: „Jesurúnban”. Ez Izráel egyik jelképes neve, azt jelenti: „igazságos”. A 26. versben is előfordul.
  2. 5 Mózes 33:8 Massza és Meriba Lásd 4Móz 20:1–13.
  3. 5 Mózes 33:12 Körülvesz… kicsinyét Vagyis: „Úgy bepólyál és hordoz, mint az anya a kicsinyét, akit a hátán hordoz egy nagy kendőben.”
  4. 5 Mózes 33:24 Ásér Ez a név már önmagában is azt jelenti: „áldott”.
  5. 5 Mózes 33:29 fejükre Vagy: „magaslataikra”, „szent helyeikre”.