Add parallel Print Page Options

Az Örökkévaló a nemzetek Ura

41 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Csendesedjetek le, szigetek!
    Hallgassatok rám, távoli partok lakói!
Gyűjtsetek erőt,
    jöjjetek közel, nemzetek!
Szedjétek össze bátorságotokat,
    szóljatok!
Szálljunk perbe egymással!
Feleljetek, ha tudtok:
Ki indította el őt keletről,
    hogy igazságot cselekedjen?
Ki adta kezébe a nemzeteket?
    Ki tette őt úrrá a királyok fölött?
Kardjával ízzé-porrá zúzza a királyokat,
    íjával szétszórja a nemzeteket,
    mint szél a polyvát.
Üldözi seregüket,
    s megállíthatatlanul halad,
    oly ösvényen, ahol még sohasem járt.
Ki tervezte és vitte végbe mindezt?
    Ki hozta elő kezdettől fogva a nemzedékeket?
Én, az Örökkévaló!
    Mert én vagyok az Első,
és ugyanaz leszek akkor is,
    mikor szólítom az utolsó nemzedéket!”
Látják ezt a távoli nemzetek,
    remegve félnek, és összegyűlnek,
    reszketve jönnek a föld széleiről.

6-7 Bíztatja egymást az ötvös és a kovács,
    ezt mondják: „Légy erős!”
Egymást bátorítja és segíti
    az ács és a fafaragó: „Így jó lesz,
csak meg kell még erősíteni a bálványt,
    hogy ne inogjon!”

Ne félj, mert veled vagyok, Izráel!

Ezt mondja az Örökkévaló:
„De te, Izráel, ne félj,
    mert szolgám vagy!
Téged választottalak, Jákób,
    barátomnak, Ábrahámnak népe.[a]
A föld széléről hoztalak el,
    a világ végéről hívtalak magamhoz.
Azt mondtam neked:
    Szolgám vagy!
Én választottalak,
    soha nem doblak félre!
10 Ne félj,
    mert veled vagyok!
Ne aggódj,
    mert én vagyok Istened!
Megerősítelek,
    sőt, megsegítelek!
Igazságos jobbommal felkarollak,
    és megtartalak.
11 Nézd! Akik gyűlölnek téged,
    megszégyenülnek, és vereséget szenvednek.
Akik harcolnak ellened,
    elvesznek, és megsemmisülnek.
12 Keresed majd ellenségeidet,
    de nem találod őket.
Akik ellened támadtak,
    semmivé lesznek,
    végleg eltűnnek.
13 Hiszen én vagyok az Örökkévaló, a te Istened!
    Fogom a jobb kezed,
s azt mondom:
    Ne félj, én segítek neked!
14 Ne félj, férgecske Jákób,
    maroknyi Izráel,
én segítek neked!
    — mondja az Örökkévaló,
    Megváltód, Izráel Szentje. —
15 Nézd! Új, éles fogú cséplőszánná teszlek.
    Hegyeket[b] morzsolj össze,
    zúzd porrá a dombokat,
16 szórd a szélnek őket,
    mint a polyvát!
Hadd vigye őket a szél,
    hadd szórja szét őket a vihar!
Te pedig ujjongva örülsz az Örökkévalóban,
    s Izráel Szentjével dicsekszel!”

17 „Vizet keresnek a szegények,
    de nem találnak.
Szomjaznak a nyomorultak,
    még nyelvük is kiszáradt.
De én, az Örökkévaló inni adok nekik,
    én, Izráel Istene törődök velük!
18 Folyókat fakasztok a kopár hegyeken,
    forrásokat a mély völgyekben.
A sivár pusztaság helyére tavakat telepítek,
    a száraz sivatagban vízforrásokat nyitok.
19 Mellettük növesztek a pusztában
    cédrusokat, sittim fákat,
    mirtusz bokrokat, olajfák ligetét.
Ültetek a sivatagban ciprust
    és sokféle fenyőt.
20 Hogy lássák, megtudják,
    szívükre vegyék,
és mindenki megértse,[c]
    hogy ezt az Örökkévaló vitte végbe,
    Izráel Szentje alkotta.”

Egyedül az Örökkévaló ismeri a jövőt

21 „Hozzátok elém ügyeteket![d]
    — mondja az Örökkévaló. —
Adjátok elő érveiteket!
    — mondja Jákób Királya. —
22 Lépjetek elő, mondjátok meg,
    amik ezután lesznek!
Vagy mondjátok meg,
    mi történt az ősidőkben!
Hadd tudjuk meg,
    hadd lássuk, mi lesz a vége!
Vagy jelentsétek meg,
    amik következnek!
23 Mondjátok meg, ha tudjátok,
    ami közeledik!
Hadd lássuk,
    valóban istenek vagytok-e!
Tegyetek jót, rosszat, vagy akármit,
    hadd nézzük, és lássuk, mi történik!
24 De lám, ti semmik vagytok,
    és tehetetlenek!
Utálatos és gyalázatos,
    aki titeket választ!”

25 „Én indítottam el őt,[e]
    hogy jöjjön észak felől,
aki már ott, keleten is
    tisztelte nevemet.
Megtapossa a fejedelmeket,
    mint a sarat,
    mint fazekas az agyagot.
26 Ezt ki mondta meg előre,
    hogy tudhattuk volna?
Ki tudta ezt már régen,
    hogy mondhattuk volna:
    »Igazat mondott, valóban!«
De senki sem mondta,
    senki sem jelentette,
    hírét sem hallotta senki!
27 Én mondtam először Sionnak:
Nézzétek, itt vannak,
    nézzétek, jönnek!
Én küldtem Jeruzsálemnek hírnököt
    az örömhírrel!
28 Szétnéztem, de senkit sem láttam,
    kerestem, de nem akadt köztük tanácsadó.
Kérdeztem őket, de senki sem felelt!
29 Bizony, semmik ők mindannyian,
    s amit tesznek, az is semmi!
A bálványok semmit sem érnek,
    semmire nem képesek,
csak tehetetlen szobrok,
    semmi más!”

Footnotes

  1. Ézsaiás 41:8 népe Szó szerint: „magva” — vagyis leszármazottjai.
  2. Ézsaiás 41:15 Hegyeket Valószínűleg Júda ellenségeit jelenti.
  3. Ézsaiás 41:20 Hogy… mindenki megértse Isten előre kijelenti ezt, hogy az emberek — látva a prófécia beteljesedését — megértsék, hogy a bálványokkal és a hamis prófétákkal ellentétben, Isten valóban tudja, hogy mi fog következni, mert ő az, aki a saját szavát beteljesíti.
  4. Ézsaiás 41:21 A 21–24 versekben az Örökkévaló valószínűleg a bálványok isteneihez szól — gúnyos hangnemben.
  5. Ézsaiás 41:25 őt Valószínűleg Círusz perzsa királyra vonatkozik (Kr.e. 550–530), akit Ézsaiás néven is nevez (Ézs 45:1).